Valaszt kapsz. Valaszolsz. Illatot erzel. Mosolyt adsz. Duhos vagy. Eltepsz egy kepeslapot. Kinyujtod a kezed az esoben. Megolelsz valakit. Vegigmesz az ut kozepere festett csikon. Megkapod az ajandekod. Ajandekot adsz.
...sorolhatnam, nagyon sokaig.
Pillanatok, melyek elmennye ragadnak ossze. A tovaszallo pillanatot szines emlekkepekke alakitjuk at es nyar kozepen nagy esoben, vagy telen, hoviharban ezekbol melegitjuk fel elfaradt vagy szomoru lelkunket. Egy-egy emlekke valt ismeros pillanat, amikor egy ismeros illat bukkan fel kornyezetunkben es maris abban a pillanatban vagyunk ahol megszereztuk emlekunket.. a ko, amit dobozban orzol, mert egy kuloleges pillanatban kaptad valakitol.Magaval hordozzak a varazslatot, amitol egyedi lesz es megismetelhetetlen.
Elillan a pillanat? ...ne hidd el senkinek. Csak hunyd be a szemed es maris veled marad orokre, megorzi pillanatnyi melegseget es tiszta ertekke alakul. Ezert jo az emlekekben kutatni.. a rosszabb emlekekben jot keresel es talasz, es a jo emlekek akar csak a gyogyir bevonja fajdalmas sebeid, amit az ido szaggatott fel. (...)
“ ’Ez is el fog múlni.’ Nagyanyám tanított ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármely pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetelenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk el magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat.” (Claire Rayner)
